Nem azt a férfit érdemled, aki visszajön, hanem azt, amelyik el sem megy

Pittyen. Üzen. Csak úgy a semmiből, pedig évek teltek el. A múlt homályából kúszik elő, azt írja csak úgy eszébe jutottál. Találkozzatok.

Mit képzel? Mit akar ennyi idő után? Csak egy laza összefutást akar? Egy kávét meg egy kis szexet? Támogatás kell az egónak, amit egy épp aktuális barátnő padlóra küldött? Ez a játszma nem nyerő.

Mennyire jellemző. A múlt férfijai valamiért mindig vissza akarnak mászni a régi nőhöz, akit egyszer már meghódítottak, aztán faképnél hagytak. Valamiért mindegyik azt hiszi az egyszer volt nő még egyszer kapható, hogy könnyű célpont, aki nem kíván sok befektetett energiát.

Igen, a múlt férfijai gyakran kopogtatnak hónapok, esetleg évek után, új esélyt kérve.

Azt mondják hibáztak. vagy nem voltak felkészülve, nem voltak elég érettek, vagy rossz volt az időzítés. Magyarázat mindig van. És talán néha igaz is. De nem számít. Ők már nem számítanak.

A régi férfi, aki egyszer egy rövid ideig játszott az érzésekkel, a szívvel, a lélekkel, aztán önös érdekeit nézve távozott, ne akarjon új szerepet játszani. Ő már nem számít, hát maradjon ott, ahol eddig volt – a múltban.

Maradni, mikor nehézségek merülnek fel, maradni, mikor minden elromlik, sokkal nehezebb. A könnyebbik út fogni a bőröndöt, mindent összecsomagolni, és hátra sem nézve távozni. Egy nőnek viszont arra a férfira van szüksége, aki szembenéz a nehézséggel, aki támogat, aki nem megy el akkor sem, mikor a nő éppen nem ad okot a szeretetre.

Az élet nem sétagalopp, és két ember közös utazása olykor vad hullámvasutazássá válik. De senki sem ígérte, hogy a szerelem mindig könnyű és élvezetes.

Nincs szükség arra az emberre, aki visszatér, csakis arra, aki annak ellenére marad, hogy kimehetne az ajtón. Mert aki igazán szeret, az nem megy el.

Forrás: miragemagazin.hu